Végső búcsú Mrs. Röplabdától

(A fotó a palotaroplabda.hu címoldalán fehér felsőben Szalay Béláné Sebők Éva a röplabdás családi körében. Ugyanott egy idézet tőle, ami a hitvallása volt: „A ház építését is az alapoknál kell kezdeni. Mi úgy gondoljuk, hogy elsősorban önerőből, azaz a saját utánpótlásunkból kell olyan csapatot alakítani, amelyik képes lehet a nagy tervek megvalósítására.”)

A SOSZ a röplabda-szövetség honlapja, a hunvolley.hu nekrológjával búcsúzik a kiemelkedő egyéniségétől:
Tizennégy évig élt a szülőfalujában, Halmajon. A középiskolát már Miskolcon végezte, a Zrínyi Ilona Gimnáziumba járt. Tizennégy évesen kezdett röplabdázni, tizenhat volt, amikor bekerült az ifjúsági-válogatottba.
Miskolcról Budapestre járt minden héten edzésekre! 1967-ben érettségizett, a felnőtt válogatottban először 1968-ban Ostravában szerepelt. Rendkívüli szorgalmának köszönhetően fél órával az edzés kezdete előtt mindig ott volt, gyakorolt. Az ELTE-re jelentkezett, de nem sikerült bekerülnie, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára viszont felvették. Ez az intézmény a Nehézipari Minisztériumhoz tartozott, így rögtön leigazolta a legendás NIM SE, ahol 1978-ig játszott.
A hetvenes évek végén vezették be, hogy az élsportolóknak is dolgozniuk kellett. Szalayné a Bányászati Aknamélyítő Vállalathoz került. Rákospalotán laktak, a férje a Tungsramnál dolgozott, a fia Újpestre járt óvodába, az edzések viszont a város másik végén, a Folyondár utcában voltak. Akkoriban még nem volt autója, tömegközlekedéssel kellett eljutnia mindenhova.
Végül azért döntött a Tungsram mellett, mert az közelebb volt, de azt az időszakot már csak levezetésnek szánta. Elég hosszú és sikeres levezetés volt, hiszen utána még két külföldi csapatban is szerepelt. Olaszországba 35 évesen került, minden csapattársánál minimum tíz évvel idősebb volt. A Ravenna is Európa élmezőnyébe tartozott. A törökök tíz meccsre szerződtették, mert bajnokságot akartak nyerni. Csütörtökön repülőre ült, és szombaton, a meccs után már jött is haza.
A visszavonulása után vágyódott vissza a pályára, bevallása szerint nagyon hiányzott neki a játék és a pálya hangulata. A MAFILM-ben 53 évesen még játszott, 50 éves volt, amikor megnyerték az NB II-t. Már 18-19 évesen tudta, hogy amikor abbahagyja a játékot, akkor fiatalokkal szeretne foglalkozni. Otthon a falujában is leültette a gyerekeket maga köré, és feladatokat adott nekik.
A Tungsramban a serdülőkkel foglalkozott, azért hagyta abba, mert nem tudott végigvinni egy korosztályt. A juniorban már eredménykényszer volt, egyre több fiatalt igazoltak más kluboktól, és ez neki nem tetszett. Ezután szülői összefogással megalapították a Pulzus SC-t, ahol ugyanúgy mindenes volt, mint most a Palotánál. Amikor amatőrcsapatként feljutottak az NB I-be, történt néhány dolog, amely nem egyezett az elveivel, ezért megint odébbállt.
Ekkor kezdődött az immár tizenhét éves Palota-sztori. Szalayné nem akart valamelyik híres csapathoz menni, hanem maga alapított egy sportegyesületet Budapest XV. kerületében, mert a családja révén ide kötődik. 1994 márciusában, tehát még a tanév vége előtt szórólapokat készíttetett, és végigjárta a tizenötödik kerületi iskolákat, gyűjtötte a sportolni vágyó fiatalokat. 2009 őszén körülbelül húsz lánnyal már elindultak a mini- és a gyermekbajnokságban, a felnőttekkel pedig a Budapest-bajnokságban. Volt nyolc és huszonnyolc éves tanítványa is.
Előfordult, hogy a családok együtt edzettek. Ma már hat csoportban száztízen vannak. A tizenhét év során összesen körülbelül ötszázan fordultak meg az egyesületben. Amikor Sebők Éva munkához látott Rákospalotán, a kerületi diákolimpián hat csapat indult, ma tizennégy! Amikor megnyerték a Budapest-bajnokságot, az NB II-be kerültek, ahol éveken keresztül dobogón végeztek. Hét éve egyszer már feljutottak az NB I-be, de azonnal ki is estek. 2008 óta megint az NB I-ben szerepelnek.
Többször, több helyen elmondta, hogy a legfontosabbnak mindig is az alapos munkát, a legalulról történő módszeres építkezést tartja. Elsődleges céljuk a röplabdázás minél szélesebb rétegekkel való megismertetése és egyidejűleg a saját utánpótlás-nevelő bázis folyamatos működtetése. Ezen kívül mindig figyel és törekszik arra, hogy családias legyen a hangulat a csapatban, hiszen náluk pénzzel, szigorral és edzésszámmal nem lehet motiválni senkit. Három játékosa, Balogh Beatrix, Péter Krisztina és Valasik Marietta edzi a fiatalokat. Van előkészítő, kis mini, mini, gyermek, serdülő, ifjúsági és felnőtt csapatuk.

Szalayné Sebők Éva (1949-2011)
Csapatai játékosként: Miskolci VSC (1963-1967), NIM SE (1968-1978), Budapesti Vasas Izzó SK-Tungsram SC (1978-1984), Olimpia Ravenna (olasz, 1984-1985), Milangaz Istanbul (török, 1986), Pulzus SC (1991-1993), MAFILM SC (1996-2001)

Sikerei játékosként: 13-szoros magyar bajnok (1969, 1971, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1980, 1982, 1983, 1984), 11-szeres Magyar Népköztársaság Kupa-győztes (1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1976, 1977, 1978, 1979, 1980, 1982), olasz bajnok (1985), Olasz Kupa-győztes (1985), török bajnoki 2. (1986), 236-szoros válogatott, kétszeres olimpiai 4. (1976, 1980), olimpiai 5. (1972), világbajnoki 4. (1970), világbajnoki 13. (1978), Európa-bajnoki 2. (1975), Európa-bajnoki 3. (1981), Európa-bajnoki 4. (1979), Európa-bajnoki 5. (1971), BEK-győztes (1973), ötszörös BEK-2. (1974, 1977, 1978, 1983, 1985), BEK-3. (1975), kétszeres KEK-győztes (1980, 1981), világválogatott

Csapatai edzőként: Tungsram SC (1985-1990), Pulzus SC (1991-1993), Palota RSC (1994-)

Sikerei edzőként: kétszeres NB II-es bajnok (2003, 2008)

Egyéni kitüntetései: ötször az év legjobb magyar röplabdázója (1969, 1970, 1971, 1973, 1980), Sport érdemérem arany fokozata (1973), az Évszázad legjobb röplabdázója Magyarországon (2001), Rákospalota díszpolgára (2005), Halmaj díszpolgára (2006), Budai Péter-díj (2009)