Száz éves a Miskolci VSC

(Az egykori, híres Kubik, a mai sporttelep egy részlete)

„December 9-én, pénteken délután öt órától ünneplünk – nyilatkozta Illyés Miklós elnök a boon.hu-ban Kolodzey Tamásnak. – Belépődíjat természetesen nem szedünk, ezért abban bízom, hogy egy-két ezren eljönnek a komplexumba. Sikerekben és dicsőségekben gazdag évszázad áll mögöttünk, lesz mire emlékeznünk. Szót kapnak az egykor és a napjainkban is működő szakosztályok képviselői, edzői, sportolói.”
Dr. Zsiga Marcell, Miskolc város alpolgármestere nyilatkozta az MVSC centenáriumáról: „Azt szeretnénk, ha az ünnepséget méltó körülmények között rendezné meg a klub. Ennek jegyében a sportcsarnokot biztosítjuk a zöld-fehéreknek, és azon vagyunk, hogy elismerést is átadjunk majd az arra érdemeseknek.”
A forgatókönyv szerint Illyés Miklós értékeli a jelent, és a jövőről is elmondja gondolatait, aztán levetítik a Miskolc Televízió által készített összeállítást az egyesület történetéről, életéről. Az ünnepségre fényképalbumot készítenek, s azok, akik megvásárolják, a jelképes összeggel az egyesület működéséhez, fennmaradásához járulnak hozzá.
A vendégeknek a székeket a küzdőtéren helyezik el, így az ünnepségen bemutatókat nem tartanak. A teremlabdarúgás kedvelőit december 11-én, vasárnap várják a sportcsarnokba, ahol a házigazda MVSC mellett többek között az NB I-ben kiválóan szereplő diósgyőriek is pályára lépnek. A női röplabdázás híveinek, későbbi időpontban, ugyancsak tornával kedveskedik az egyesület.
A Miskolci VSC patinás egyesület, végigélte a magyar sporttörténelem ilyen-olyan korszakait. A politikai, társadalmi változások sem kerülték el, egy ideig működésében is akadályozták, de a második világháború utolsó hónapjaiban újraalakították. Az egyesület olimpikont adott, világbajnoki sikert ünnepelhetett. Labdarúgói egy évig az élvonalban játszottak, a női kézilabdázók – a megyében elsőként – országos bajnoki címet szereztek. A röplabdában mindkét nem képviselői szerepeltek az NB I-ben.
Legendás az MVSC sporttelepe, a „Kubik”. Vasútépítési munkálatok során az építkezéshez szükséges téglát a mai Tiszai pályaudvar mellett kitermelt agyagból gyártották – hatalmas agyaggödröt, úgynevezett „kubikgödröt” hagyva maguk után. Később a két vasúti híd felüljáróihoz is innen hordták a földet, ezzel tovább növelték a gödör méretét. 1931-ben aztán ott építették meg a most is létező sporttelepet (80 méter betontribün, hat teniszpálya, sportlövő-létesítmény, futballpálya, 400 méteres futópálya). Később a teniszpálya területén telente korcsolyapályát létesítettek, amelyek estéken zsúfolásig megteltek.
Az utolsó nagyarányú korszerűsítés a labdarúgók NB I-be kerülésének évében (1958) került sor. Betonaljakból 2961 méter hosszú körlépcsőt építettek, három melléképületet emeltek, 22 ezerre emelték a nézőtér befogadó képességét. 1959. január 17-én volt a korszerűsített MVSC sportpálya hivatalos, műszaki átadása. Röplabda- és kézilabda-kispályák épültek, a bitumen borításuk 1982-ben készült el. Az épületkomplexumban két korszerű edzőcsarnokot és egy kajak-kenu tanmedencét létesítettek a felkészülési lehetőségek bővítésére.
Az egykori NB I-es labdarúgócsapat kapuját a háromszoros válogatott Károlyi József védte (2005-ben, 80 éves korában halt meg). Őrizte a DVTK, a Miskolci VSC és az Újpesti Dózsa kapuját, háromszáz élvonalbeli találkozón szerepelt. Hosszú időn át volt az MVSC elnöke.
A mai elnök, az olimpikon Illyés Miklós a dzsúdósok vezetőedzője, ráadásul a cselgáncsszövetség alelnöke és a válogatott szövetségi kapitánya is.
A Miskolci VSC-vel nagyon sokan állnak mély, érzelmi kapcsolatban, s emlegetik nosztalgiával a nagy korszakait. A hívek egy csoportja Centenáriumi Társaságnak nevezte el önmagát, és hallatja a hangját. Hajdu Imre, aki Jegenyék a Kubikban címmel könyvet ír a vasutas labdarúgók dicső múltjáról, egy nyilvános fórumon a következőket fogalmazta meg: „Most az a legfontosabb, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, az idő ugyanis szalad. A nagy kérdés az, hogy mit akar az egyesület elnöksége és mit tud tenni az MVSC méltóságáért a város? Meg kell kongatnunk a vészharangot, az az érzésünk ugyanis, hogy sokan mintha elfeledkeztek volna erről az egyesületről, amelynek cselgáncsozói és röplabdázói máig nagyszerűen szerepelnek.”
A fórumon Temesvári Miklós labdarúgó-mesteredző is jelen volt. Összefogásra, szólította fel az egykori és a mai vezetőket, a szakosztályok tisztségviselőit és az MVSC-szimpatizánsokat. Majd azt mondta: „Itt kezdtem a pályafutásomat, itt lettem labdarúgó. Az ember soha ne felejtse el, hová kötik a gyökerei: az ereimben zöld-fehér vér folyik, ezért hiszem és tudom, hogy az MVSC-nek ezután is élnie kell.”
Úgy véljük, a jubileum, az emlékezések időszakából megerősödve jön ki az egyesület. És talán nemcsak erkölcsi értelemben.