Vége a BKV Előrének?

(Mi lesz például a patinás, formás kis sporttelep sorsa?)

Az MTI előrejelzése szerint ma, február 16-án, csütörtökön jelentették volna be, hogy nem tudják fizetni sem a sportolókat, sem az ott dolgozókat. A BKV már a sportlétesítményt sem tudja üzemeltetni, és nem tud támogatást adni az egyesület működéséhez. A dolgozókat szabályszerűen nem tudják elküldeni, mert a végkielégítések kifizetésére sincs pénz.
A bejelentés elmaradt. Reményeink szerint azért, mert nagy erők mozdultak meg a százéves klub megmentéséért, amely három olimpiai bajnokkal büszkélkedhet (Baczakó Péter, Tatai Tibor, Temes Judit), és a sportolói 30 világbajnoki címet szereztek.
Megszólalt viszont Hudák Gábor, a BKV Előre SC ügyvezető igazgatója. Szerinte van még halvány esély az egyesület fennmaradására. Az MTI-nek úgy nyilatkozott: teljes erőből küzdenek azért, hogy ne szűnjön meg a nagy múltú klub, amelyben négy sportág mellett a szabadidős szakosztályokban több mint ezerkétszáz dolgozó sportol. „A helyzet valóban nem rózsás, s a mai dolgozói megbeszélésen azt kellett közölnöm, hogy a februári béreket még ki tudom fizetni, de például a közüzemi számlákat már nem. Gőzerővel dolgozunk, tárgyalunk azért, hogy elkerüljük a legrosszabbat, s bízunk benne, hogy a főváros - mint a BKV-nak, s áttételesen így a vállalat sportlétesítményeinek is a tulajdonosa - segít a sportegyesület fenntartásában, megmaradásában. A túlélésünk a főváros vezetőin is múlik, keressük hozzájuk a kapcsolatot” – mondta Hudák. A volt válogatott jégkorongozóból lett ügyvezető hozzáfűzte: a megszűnést adott esetben az elnökségnek, majd a közgyűlésnek határozatban kell kimondania.
„Itt még nem tartunk – folytatta –,de beüthet a krach, ha valamelyik beszállító fizetési felszólítást küld, vagy elzárják az illetékesek a gázt, a villanyt. Akkor már nem lehet sportolni. Az tény, hogy állnak azok a buszok, amelyek eddig a BKV-s sportolókat szállították.”

Aggódom Budapest sportjáért
(Szekeres István jegyzete)

A rendszerváltozás kezdetén szinte egyik napról a másikra omlott össze a magyar sport. Sportegyesületek tucatjai, szakosztályok százai szűntek meg, odalett a hatalmas sikereket elérő sportiskolai rendszer, létesítmények hosszú sora lett az enyészetté, vagy került ügyeskedők markába.
Ugyanazt a lidércnyomást élem át most is, amikor a BSE után a BKV Előre sorsa is bizonytalanná vált.
Budapesten egyre nehezebb helyzetbe kerül a sport. Miközben vidéken, az ország számos pontján az önkormányzatok tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesznek az egyesületek életben tartására, a főváros több mint két évtizede elegánsan távol tartja magát a testkultúra gondjaitól. (Közelről tapasztaltam, hiszen éveken át – átülve, úgymond, az asztal másik oldalára – a Budapesti Birkózó Szövetség főtitkára voltam.)
Vidéken nem fordulhatna elő, hogy az önkormányzat cserbenhagyja a saját, ráadásul a település nevét viselő, reprezentatív sportegyesületét. Noha az önkormányzati törvény – abszurd módon – nem ad neki jelentős feladatot a sportban, értékőrzés címen mégis támogatja.
De mi lesz Budapesten a sport értékeivel?
Ahol nem csupán a pénz hiányzik. Hanem a figyelem és a szándék is.