Segélykiáltás a miniszterhez

2012. június 14. csütörtök, 03:12 - Sz. I.

A Sportegyesületek Pest Megyei Szövetségének közgyűlése nevében Tar Mihály elnök levélben kereste meg Balog Zoltánt, az Emberi Erőforrások Minisztériumának új vezetőjét, hogy segítséget kérjen a „haldokló sportegyesületeknek”. Levelében – egyebek között – megfogalmazza: „A piramis alapját képző kisegyesületek, ahol a nagy tömegeket megmozgatják, és ahonnan kikerülnek a majdani támogatott élsportolók, olimpikonok, a 24. órában, a megszűnés határán vannak.”

Segélykiáltás a miniszterhez

Tisztelt Miniszter Úr!
A Sportegyesületek Pest Megyei Szövetségének közgyűlése nevében azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy a magyar sport alapját képző – a gyerekek széles rétegét felölelő – haldokló sportegyesületek fennmaradását segíteni szíveskedjen.
Tapasztalataink alapján sajnos a sportegyesületek alapműködése, tevékenysége a jelenlegi sportkoncepció, sportfinanszírozás keretein belül nem biztosított. Önálló bevételüket, a minimális 1-2 ezer forintos tagdíjat sem tudják befizetni a nagyrészt hátrányos helyzetű, mély szegénységben élő családok. Az egyesületek így gyakran a legalapvetőbb eszközöket sem tudják biztosítani. Bár néhány egyesületről a TAO kedvezmény sok terhet levett, de mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a sportolni vágyó hátrányos helyzetű fiatalok nagy részét felölelő nem látvány-csapatsportok így sem jutottak működési forráshoz. Az eddigi kapaszkodó az életben maradáshoz, az NCA pályázati lehetőségek (jelenleg NEA) is több mint 2/3-dal csökkentek. A SOSZ-tól származó és a megyei támogatások is teljesen megszűntek. A MOB által tervezett egyesületi támogatás sem realizálódott, bár az ez évre tervezett 500 millió forint sem biztosított volna elégséges anyagi alapot a több ezer egyesületnek.
Nem kell Önnek bemutatni, hogy mit jelent az utcán felnövő, hátrányos helyzetű gyerekeknek a biztos közösségbe tartozás, egészségesebb életmód és sportolás lehetősége. Nagyon sok gyermek megmenthető lenne a mai ártalmaktól, az elkallódástól, bűnözővé válástól a sportegyesületek tevékenysége révén. Sajnos ez egyre lehetetlenebbé válik. A piramis alapját képző kisegyesületek, ahol a nagy tömegeket megmozgatják, és ahonnan kikerülnek a majdani támogatott élsportolók, olimpikonok, a 24. órában, a megszűnés határán vannak, ugyanis a MOB által, a szövetségeken keresztül nyújtott műhelytámogatások a szakszövetségek érdekének megfelelően, csak a már eredményt elért sportolókat értékelik, díjazzák. Viszont a széles, rászoruló tömegek ebből a minimális támogatásból is kimaradnak. Sajnos a gazdasági környezet és a szülők terhelhetősége is lassan a nulla felé közelít.
Tisztelt Miniszter Úr, a jelenlegi helyzetre megoldást kell találni egy új szemléletváltással azért, hogy a több tízezer hátrányos helyzetű és rászoruló gyermeknek vissza tudjuk adni a sportolás lehetőségét. Ne csak az eredmény centrikusság jegyében gondolkodjunk rövidtávon, mert a jövő reménységei mind a sport, mind az élet egyéb területein innen is kerülnek ki. Így nem csak hangzatos mondat lesz a sportoló nemzet, hanem a gyakorlatban is valósággá válhat rendszerezett és szervezett keretek között.
A közoktatásban biztosított mindennapos sportolási lehetőség jó alapot ad, de nem tudja pótolni az egyes sportágakra specializálódott egyesületek által nyújtott lehetőséget és tudást.
A másik nagy probléma az, hogy a keservesen, nehéz körülmények között kinevelt 17-18 éves sportolók a mai társadalmi körülmények között, jövőkép hiányában nagyon nagy számban abbahagyják a sportolást, elvesznek a sport számára.
Talán az Ön segítségével tudnánk tovább lépni az elmúlt évek során többször hangoztatott javaslatunkkal, amely összehangolná a felsőfokú továbbtanulás és a sportolás folytatásának lehetőségét. Javasoljuk az egyetemeken, főiskolákon központi ösztöndíjkeret elkülönítését az adott intézményben tanulmányait folytató élsportolók támogatására. A MOB által az adott szakszövetségek bizonyos létszámkvótát kapnának (pl. 40-50 fő), és ezek alapján tudnánk motiválni a fiatalokat és szüleiket a további sportolásra a felsőfokú tanulmányok folytatása mellett is. Nem utolsó sorban a sportszakemberek számára is több, stabilabb munkalehetőséget tudnánk biztosítani. Az új rendszer kialakításánál ügyelni kell arra is, hogy a legeldugottabb települések gyerekei is hozzáférjenek a nem teljesen eredmény centrikus támogatáshoz. Ehhez javasoljuk kisebb egységenként történő, átlátható elosztási elvek kialakítását.
A Sportegyesületek Pest Megyei Szövetsége felajánlja segítségét a fentiek esetleges gyakorlati kidolgozásához.
Szövetségünk részt vett a Sporttörvény módosítását megelőző parlamenti konzultáción is, ahol jeleztük a fentiek megvalósításának szükségességét, sajnos kevés sikerrel.
Ezúton is gratulálunk kinevezéséhez, és bízunk abban, hogy eddigi tapasztalatai alapján megérti problémáinkat, és szaktudásával segít ezek megoldásában.

Több ezer sportolni vágyó gyermek nevében, megoldást várva tisztelettel:

Tar Mihály
elnök
Sportegyesületek Pest Megyei Szövetsége