Tékozló koldus a sport?

2010. március 25. csütörtök, 03:38 - Szekeres István

Ha egy konferencián szinte észrevétlenül repülnek az órák, az azt jelzi, hogy az előadók izgalmas témát közelítenek meg több oldalról. Az ETK Önkormányzati Klubja azt a kérdést tálalta fel a Gundel étteremben: Tékozló koldus-e a magyar sport? A hatórás vitában elhangzottakat úgy lehet összegezni, hogy a sportunk ma inkább alultáplált, így aztán nincs is mit eltékozolnia, vannak viszont olyan szellemi tartalékai, amelyek révén javíthat a helyzetén. Addig is, amíg egyszer majd az értékének megfelelő helyre kerül a köztudatban és a költségvetésben.

Tékozló koldus a sport?

(A képen a konferencia záró epizódjának, a kerekasztal fórumnak a résztvevői, balról jobbra: Izsó Gábor, Hoffmann Pál – Békés, illetve Tököl polgármestere, dr. Kara Pál, a konferencia levezető elnöke, dr. Baráth Etele, a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke és Bobek József, Sávoly polgármestere.)

Bevezető előadásában dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere, a Nemzeti Sportszövetség és a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke azt a baljós információt tette közzé, hogy az idén az önkormányzatok aligha tudják az eddig megszokott, mintegy évi húszmilliárdot a testedzésbe pumpálni, hiszen szűkültek a forrásai. A kötelező feladataik finanszírozásához szükséges összegnek ugyanis csupán a 47 százalékát kapják meg a költségvetéstől. Elmondta, hogy a jelen helyzetben már végképp nem odázható el a sport jogi státusának tisztázása. Világossá kell tenni: mi az állam feladata a sportban. A sporttörvény szerint ugyanis az állam „részt vesz” a finanszírozásban, de nem derül ki, hogy miben és mennyivel. Másrészt az önkormányzatokat a róluk szóló törvény nem kötelezi sporttámogatásra, de mivel azt a mindennapi gyakorlat mégis kikényszeríti belőlük, helyesebb lenne normát felállítani és azt finanszírozni is.
Nagyon fontos javaslattal is előállt az NSSZ elnöke: a sportegyesületekben dolgozó edzőket közalkalmazotti státusba kellene venni.
A kiutak és megoldások üdítő percei sorában Váczi János sportközgazdász az Olimpiai Lottó régi ötletét melegítette fel. A fogadójáték nem az államtól vonna el pénzt, hiszen pluszként jelenne meg a szerencsejáték-piacon, és a várható nyereségéből 1.5 milliárd forinthoz juttatná a szakszövetségeket. Miközben az adója az államkasszát is gyarapítaná. A hallgatóságban rögtön felmerült persze, hogy ennek a pénznek pluszként kell megjelennie a sportbüdzsében, és nem úgy, hogy ugyanannyival kevesebbet kapna a költségvetéstől. Tóth A. Péter, a Telekom szponzorációs osztályvezetője kifejtette, hogy csak a cégének filozófiáját követve (a szponzoráció nem más, mint élménygyár) érdemes a mindkét fél számára előnyös megállapodásokat kezdeményezni. Ifj. Semerédy Péter, az Optisoft vezérigazgatója a Tempo Egészségpénztár testedzést támogató lehetőségeit ajánlotta a konferencia résztvevőinek figyelmébe.
Elbert Gábor korábbi sport szakállamtitkár a sport presztízsének növeléséhez adott támpontokat maga által átélt, sokat mondó esetek felidézésével. Szerinte a sport a társadalom elé tart tükröt, mert például az úgynevezett futballhuliganizmust hiba (volt) egy sportág számlájára írni. Mint ahogy az a dilemma is inkább az életminőségből fakadó kérdés: tanuljon vagy sportoljon a gyerek?
Kovács István olimpiai bajnok arra a kérdésre kereste a választ, hogy kell-e nekünk olimpiai aranyérem. A válasz persze egyértelmű. Csakugyan kell az államnak is? – tette fel Kokó a nehezebb kérdést. Úgy véli, nem az elmúlt nyolc év kormányzása, hanem a rendszerváltás óta eltelt két évtized tette tönkre a magyar sportot. Badarságnak nevezte azt a rendszerváltó gondolatot, hogy az élsport tartsa el magát. Az olimpiai aranyéremre ugyanis szüksége van a nemzetnek, az aranyérmesekre pedig példaképként az új nemzedéknek. Többen vitatták azt a megállapítását, hogy a mi – kevésbé látványos – hagyományos sikersportjaink diadalai nyomán nem tódulnak sportolni a gyerekek, de teljes volt az egyetértés, amikor azt sürgette, hogy a sikerágazatok újraértékelése érdekében is meg kell ismertetni a fiatalokkal a magyar sport történelmét. Kovács István összegzése szerint radikális változásokra van szükség, és a sportnak valóban stratégiai ágazattá kell válnia.
A konferenciát záró kerekasztal-beszélgetés néhány biztató üzenettel engedte útjára a hallgatóságot. Bobek József, Sávoly polgármestere szerint a Moto GP-pálya építése most ugyan léket kapott, de magabiztosan jelentette ki: mégis meglesz! Hoffmann Pál, a Fradi egykori kézilabdakapusa, Tököl első embere azt vallja, hogy a sport és a kultúra révén kívánják növelni a település jó hírét. Izsó Gábor polgármester pedig egyenesen azt jelentette be, hogy városában, Békésen, megoldják a gyerekek mindennapi testedzését.