Elköszöntek Tóth Gézától

2011. október 6. csütörtök, 10:20 - Sz. I. Forrás: Bodor Ferenc (Vas Népe)

Szombathelyen, a Jáki úti temető ravatalozójában mély részvéttel búcsúztatták hamvasztás előtt az életének 80. évében elhunyt Tóth Géza olimpiai ezüstérmes, világ és Európa-bajnok súlyemelőt. A hamvait majd díszsírhelybe, szűk családi körben helyezik el. A szertartáson elköszönt tőle a tanítvány, Antalovics Ferenc, dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere és Kovács Ferenc, Vas Megye Közgyűlésének elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság képviseletében pedig Győr Béla, MOA-tanácstag.

Elköszöntek Tóth Gézától

Újabb korszakos egyéniséggel lett szegényebb lett a magyar sport: súlyos betegség után, 79 éves korában elhunyt Tóth Géza olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok súlyemelő, mesteredző. A világversenyeken kilenc aranyérmet nyert, másfél évtizeden át volt a Haladás vezetőedzője, huszonkét évig tanított a TF-en. Szakkönyvet írt, oktatófilmet készített. Vas megyében az évszázad sportolójának választották. Néhány napja, már a kórházi ágyon vehette át a Szombathely díszpolgára címet.

Mi most azzal a köszöntővel emlékezünk rá, amelyet a 75. születésnapjára írt Bodor Ferenc a Vas Népe hasábjain, 2007-ben.

„Az elmúlt évszázad legjobb Vas megyei sportolója, Tóth Géza, keringési problémái miatt néhány napot kórházban töltött. A betegségével kapcsolatban minden kérdést elhárított. Nem örült fénykorában az irigyeinek sem, de sajnálkozást sem igényel senkitől. Otthonában, az elmúlt hét év fél évtized kiemelkedő eseményeiről beszélgettünk. Csak azokat az állomásokat említette, amelyek a saját értékrendje alapján is élre kívánkoznak.
Büszke arra, hogy az ötvenes években – Veres Győzővel az élen – tagja volt annak a szűk magnak, amely megújította a sportágat. Fanatikus, erős társaság volt, de technikai és módszertani reformok hiánya miatt nem jöttek az eredmények. Illetve jöttek, de nem olyanok, amilyeneket elvártak maguktól. Edzőik nem voltak, autodidakta módon, saját maguk jöttek rá, hogy heti három edzéssel nem léphetnek előre. Javítani kellett a táplálkozásukon is, de főleg az edzésmódszereken. A munka és a terhelés helyes arányának megtalálása jelentette a legnagyobb kihívást. Az első igazi állomás az 1957-es katowicei Európa-bajnokság volt, Balogh István szerezte az első érmet a súlyemelésnek, Tóth Géza negyedik, Veres ötödik lett. A Testnevelési Főiskola tanári szakát a következő évben befejezte, hazajött, és a Savaria Gimnázium testnevelője lett. Súlyemelő ABC címmel könyvet írt, és Domokos Attilával oktatófilmet készített. Tanított, edzett, lerakta a sportág vasi alapjait, miközben utazott a világversenyekre, s rendre érmeket szerzett.
1964-ben a tokiói olimpián a verseny előtti napon belázasodott, de így is második lett. Soha nem felejti el azt az ünneplést, amit az olimpia után rendeztek tiszteletére idehaza.
Berlin következett a sorban, ahol a világ- és Európa-bajnokságon hatszor érte szólt a magyar Himnusz. Pályafutása elismeréseként 1970-ben az akkor új Művelődési és Sportházban rendezték a kontinensviadalt, ahol zsúfolt nézőtér tapsolta felállva az összetettben elért 500 kilós teljesítményét.
A kiemelkedő események sorozatába tartozik a szombathelyi súlyemelő-iskola létrehozása, szeretettel szól leghíresebb tanítványairól, Rehus Uzor Györgyről, Antalovits Ferencről, Sándor Istvánról és Wöller Tamásról.
Tóth Géza 22 évig okította a TF-en a súlyemelést, 12 évig volt a MOB tagja. 2001-ben Vas megyében az évszázad legjobb sportolójának választották, a hetvenedik születésnapján megkapta a nemzetközi szövetség becsületrendjét, a sportminiszter pedig Csík Ferenc életműdíjjal tüntette ki.
A születésnapon beszélt pályafutásának árnyoldalairól is. Rómában a verseny előtti napon 10-12 kilóval többet emeltek edzésen, mint a későbbi aranyérmesek. Itt jöttek rá, hogy a nagy versenyek előtt pihenni kell, akkor lehet komoly eredményeket elérni. Mexikóba, az olimpiára bomba formában érkezett, de szerinte teljesen szabályos nyomásgyakorlatát elvették a bírók. Ezt az igazságtalanságot sokáig nem tudta kiheverni. 1987-ben négy hónapig Dél-Amerikában segített az ottani válogatottak felkészítésében. Szerződést ajánlottak neki, de a Pánamerikai Játékok után hazarendelték, nem fogadhatta el a kedvező ajánlatot. Ezért – anyagi okokból – évekig Ausztriában dolgozott építőipari segédmunkásként.
- Óriási sikernek értékelem azt a súlyemelőtermet, amelyet dr. Gonda György megyei tanácselnök segítségével húztunk fel a Rohonci úton. A megyei vezető azt mondta, Géza, ne a mának, hanem a jövőnek építsünk, s lám, az 1972-ben átadott edzőteremhez hasonló máig nincs Európában – mondja büszkén az ünnepelt.
Leírni is sok; pályafutása alatt egy olimpiai ezüstérmet, világbajnokságokon négy arany-, három ezüst- és négy bronzérmet szerzett. Európa-bajnokságokon öt első, három második és két harmadik hely fűződik nevéhez. Egyszer javított olimpiai, háromszor világ- és 157-szer országos csúcsot.”